Életpályamodell tanároknak/tanítóknak

Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz.
Amikor belép, a fodrász felkiált:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos, drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...