Egy idős nénike érkezik a zebrához és készül átkelni a rövid ideig
nyitva tartó zöldön. Lassú, mert jobb kezében elől botja, bal kezével
pedig maga mögött húzza gurulós szatyrát. Benne krumpli, savanyúság,
alma, ingyenes újság, szemüveg, orvosi leletek: egyszóval az élete.
Lassúságával kockáztatja, hogy elgázolja két sávnyi kocsi, vagy a 4-es
6-os villamos. Ekkor megjelenik mellette egy fülkarikás, tetovált,
orrpiercinges srác. Vörös haj, kakastaréj, kihívó tekintet, láthatóan
bármikor kész verekedni.
A néni elképesztő lassúsággal botorkál át
az úttesten. A járókelők kikerülik, legfeljebb mandinerből nézik
kínlódását. De ekkor a kakastaréjos udvariasan elkéri a kézikocsit,
egyik kezével húzni kezdi, amíg másik karját kapaszkodóul kínálja fel.
Az egész utca őket nézi. Még épp időben átérnek.
A néni hálálkodik a
punknak, a punk pedig e szavakkal hárítja nevetve: "Semmiség, tessék
csak hagyni a g**ibe." A néni meglepődik, majd ő is nevet. Két generáció
mosolyog egymásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése