Peroska és az ordas

Egyszer régen, amikor a hülyét még pontos jével írták, volt egy város, Bivalyröcsöge. Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig járt sötétkék sapkában, míg a sapka rá nem gyógyult a fejére. Így a kislányt elnevezték Peroskának. Egyszer azt mondja neki az anyja:
- Erigy te jány el a te anyádhoz a nagyhoz, osztán vigyél neki borot meg egy kis répáskalácsot, de nehogy megint a rendőr hozzon haza !
Na, erre Peroska betette a kosárba a borot meg a répáskalácsot, aztán zsebre vágott egy marék Postinort, hátha lesz valami, és elindult a nagy útra. Úgy gondolta, hogy átvág az erdőn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdőbe, ráköszönt a depresszió:
- Jó napot kívánok ! Hová lesz a séta, te nagyon mulya.
- Pro primo először is ne ijesztegess, mert szívinflációt kapok. Pro primo másodszor pedig nem vagyok mulya, hanem Peroska. - szólt a hősnő.
- Te, Peroska nincs is kosarad !
- O, én nagyon mulya, hát nem otthon felejtettem ! - csapott a homlokára, és már rohant is érte haza, hogy csak porzott lába alatt a dübörgés, 5 perc alatt hazaért, pedig verte a víz, mint tavasszal a hóembert. Az anyja persze úgy elverte, mint szikvizes a paripáját és rákiáltott kígyót is meg békát is. Sietett hát vissza az erdöbe. Mázlija volt, mert épp akkor ért a megbeszélt helyre, amikor a sűrűből előbucskázott a bozontos lompú.
- Sárkányfüvet tessék ! Friss meleg a sárkányfű - kiabálta fennhangon. Erre Peroskát megint leverte a víz, mert azt hitte, hogy eltévedt, s egy másik mesében van, amikor az ordas megszólította:
- Peroska bajtársnő jelentkezem ! Jelentem, az eltelt szolgálati időm alatt esemény nem történt. Figyelési terepszakaszom az erdei kisúttól a nagymama házáig terjed. Ellenséges vakondtúrást nem észleltem.
- Szerbusz farkancs ! - Mondta a kislány a diszkózás szabályainak betartása mellett.
- Hová mécc Peroska, csak nem a nagymamához.- érdeklődött az ordas.
- Gratulálok, elsőre kitaláltad ! Jöhet a kétforintos kérdés.
- Aztán mi a nyüvet viszel a kosaradban ?
- Viszek neki borot meg répáskalácsot.
- Aztán nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém? - tapogatózott a
rossz szándékú, de Peroska a kezére csapott.
- Nem, mert nálam van a nuncsákóm. - mondta, s lefejelte amazt, mint teknőtlen béka a földiepret. Mire a farkancs magához térült, Peroska már majdnem célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolta magát és egy pillanat alatt a nagymama házához ért. Bekopogott.
- Ki az - hallotta bentrül.
- A NYEST APO, a NYEST ANYO és a kis NYEST. - Felelte, s abban a pillanatban már benn is termett. Odaugrott az ágyhoz és bekapta a nagymamát lázmérőstül, tundrabugyistul, sőt még a köszméteszedő cipőjét is lenyelte. Gyorsan felhajtotta rá a lábvizet, s bebújt az ágyba, mert már Peroska igen közel járt. Meg is jött, pár percen belül.
- Szia nagyi ! Hoztam egy kis piát. - mondta vidáman, s hirtelen
ledöbbenődött. : döbb-döbb !
- Nagyi milyen betegséged van neked. Akkora lett az orrod, hogy
szerintem ki kell menni a tisztásra, ha meg akarsz fordulni.
- Sajnos az áremelkedés miatt már annyit lógattam az orrom, hogy
megnyúlt.
- A szemed meg akkora, mint egy szabadnapos teniszlabda.
- Azért kislányom, hogy jobban lássalak.
- A füled meg akkora lett, hogy a denevér éhen halna, mire kitalálna
belőle.
- Igen Peroska, hogy jobban halljalak.
- A szád meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka.
- Hogy jobban bekaphassalak, - mondta, s be is kapta, mert már unta a dumáját. Utána magára húzta a paplant, s nagy horkolások közepette elszunnyadt. Olyan hangosan horkolt, hogy a közelben bóklászó részeg erdőkerülő azt hitte, hogy a nagymama most fűrészeli le az ágy lábát, hogy mélyebben tudjon aludni. Be is kukkantott hozzá, hogy segítsen neki. Meg is döbbentődött ám iszonyúan, amikor az ágyban nagymama helyett az ordancs farkancsot pillantotta meg.
- Na te gonosz farkancs, nem vagy te olyan erős, mint büdös. - mondta, és orrba vágta, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána felvágta a gyomrát és kisegítette belőle a nagymamát és Peroskát. Aztán telerakták a gyomrát R-GO lemezekkel, s összevarrták. Ebbe az ordas bele is döglött. Azt mesélik, hogy valamivel később egy másik ordas újra csak próbálkozott Peroskánál, de már gyors- és géplakatosként dolgozott a bivalyröcsögei lekvárzsibb**ztó gépgyárnál.